Nemrégiben találkoztam egy régi ismerősömmel, akivel beszédbe elegyedtem. Még általános iskolában járt felettem egy vagy két évfolyammal.

Alapvetően szembetűnő volt számomra az a negativitás ami áradt belőle. Sütött róla az elégedetlenség és a frusztráltság. Mégis a legzavaróbb nekem a halogatás volt, ami mindig is jelen volt az életében. A leginkább jó példa erre a munkahelye, amit folyamatosan szid és szapul (évente egy, max. két alkalommal futunk össze, de a „melóval” örökké elégedetlen) már legalább 5-6 éve, mégis 15 éve ugyanott dolgozik. Kérdeztem is tőle, természetesen nem először, hogy akkor miért nem váltasz? Erre természetesen a jól ismert, top 5-ben bizonyára szereplő kifogásokkal válaszolt: Nem értek máshoz, úgysem jönne össze, öreg vagyok én már…

Ilyen hozzáállással nyilvánvalóan szinte lehetetlen a váltás, ugyanakkor mások véleményét nem hallgatja meg, és a változás szikrája sem látszik. Így nem tanácsoltam semmit, inkább csak bólogattam, és gyorsan zártuk is a beszélgetést.

A halogatás áráról ezen beszélgetés okán,  szeretnék pár gondolatot megosztani veled, kedves olvasóm. Amikor valamit halogatsz, akkor két gondolat futhat át az agyadon. Az egyik, hogy „egyszerűbb elkerülni, mint szembesülni az adott dologgal” – ami tévút, mert addig fog szembe jönni veled, amíg meg nem oldod. A másik pedig, hogy „egyszerűbb lesz ezzel holnap (vagy később) foglalkozni”- ami szintén nem helyes, mert senki nem oldja meg helyetted.

Már a Biblia is arról ír, hogy a halogatásnak ára van. S bizony az értékes idődet, vagy ha így világosabb és rémisztőbb akkor az életedet pazarolod el a halogatással (ha szeretnéd magad rendszeresen figyelmeztetni akkor tégy nyugodtan egyenlőség jelet az idő és élet között. Idő=élet; Máris komolyabban fogod venni a dolgaidat.)

A halogatás miatt lehetőségektől eshetsz el, megbánthatsz másokat, a nap végén elégedetlenül és frusztráltan fekszel le, vagy megromlanak a személyes kapcsolataid.

Elismerem, hogy nem könnyű minden nap következetesen fókuszáltnak maradni és az elvégzendő feladataidra koncentrálni. Mindig találunk valami érdekeset, ami eltérít. A legújabb film a moziban sokkal csábítóbb, mint az önfegyelmet követelő munka. Az idő azonban rohamosan telik és a feladatok megvárnak.

Mi lehet akkor erre a megoldás? Azt kell valahogyan elérni, hogy „önmotiváltak” legyünk. Ha senki nincs, aki hajtson bennünket, akkor magunknak kell a módszert kitalálni, amivel ez megoldható.

Van azonban pár módszer, amivel a halogatást ki tudod küszöbölni az életedben. Íme az alábbi 5 technika amellyel eredményesen tudod magadat motiválni:

1. Adj magadnak konkrét határidőket!
   Te is tudod, ahogy a mondás tartja: Teher alatt nő a pálma. Másképp kifejezve, ahhoz, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, fejlődjünk – értsd: legyőzzük a lustaságunkat – nem árt, ha egy kis nyomás alá helyezzük magunkat. És ha már a halogatásról beszélünk, a legegyszerűbb, ha időbeli nyomást választasz.
   Hisz van egy fontos tapasztalat, ami még a fenti pálmás okosságnál is igazabb:
   Ha az utolsó pillanat nem lenne, soha semmi nem készülne el.
2. Jutalmazd meg magad, ha elvégeztél egy feladatot.
   Nekem például jól működik egy szelet csoki, vagy egy pohár finom bor a nap végén, de csak akkor, ha elvégeztem az adott célfeladatot.
   Vagy ha egy határidős feladatot kell elvégeznem, akkor is 30 vagy 45 perces egységekben dolgozom, közte pedig megjutalmazom magam egy csésze finom tejeskávéval. A lényeg, hogy nincs halogatás és haladnak a dolgok.
3. Válts környezetet!
   Biztos Te is hallottad már Jim Rohn híres mondatát,miszerint: “Annak az 5 embernek az átlaga vagy, akikkel a legtöbb időt töltesz”. Gondolj csak a legsikeresebb barátaidra, milyen emberekkel veszik magukat körül? Vagy Neked is van talán olyan család az ismerőseid körében, ahol mindenki jócskán túlsúlyos… Vettél már részt csoportos órán, ahol magával ragadott a hangulat, pedig előtte alig bírtad levonszolni magad az edzőterembe? Bármelyik is legyen a válaszod, valószínű, hogy Te is asszimilálódtál, és felvetted a környezeteddel a ritmust. Szóval, ha úgy érzed, nem tudod rávenni magad a munkára, azt üzenem: Rád fér egy kis változás!
4. Gondold végig, hogy mi lesz, ha nem vágsz bele most?
   Tegyük fel, hogy van egy munkád (ahogy a fenti példa is mutatja elég életszerű), amit utálsz évek óta, és szeretnél egy saját vállalkozást. Este fáradtan érsz haza a munkából. De ahelyett, hogy végeznél egy kis kutatást a neten, a vállalkozást illetően, ehelyett sokkal egyszerűbb bekapcsolni a tévét és bambulni egy „B” kategóriás filmen. 5 év múlva hol fogsz így tartani? Valószínűleg ugyanazt a munkát fogod csinálni ugyanolyan utálattal. És közben azon fogsz tűnődni, hogy mi lett volna, ha előbb állsz föl a fotelből, a tévé elől, és előbb kezdesz el cselekedni– apró, kis lépésekben. Csináld most!
5. Képzeld el, hogy már megcsináltad!
   A vizualizáció az egyik legerősebb eszköz, amivel agyunkat „be tudjuk csapni”. Csukd be a szemed és gondolod végig, hogy ez az egész (a konkrét feladat) már teljesült és készen vagy. Már a jól megérdemelt pihenésed, jutalmadat élvezed. Egy-egy nagy feladat kapcsán alkalmazd ezt a technikát akár naponta többször is. Meglátod, hogy milyen döbbenetes hatása lesz.

Cselekvés vagy halogatás? A döntés joga a TE kezedben van! Cselekedsz most, amikor szabadon teheted, vagy halogatsz, és akkor kell majd mindent összecsapnod amikor már nagyon szorít a cipő! Mindenképpen meg kell fizetned a halogatás árát valamikor, a nagy kérdés az, hogy milyen árat fizetsz majd!!!