A hét elején az egyik nagy szupermarketben vásároltam. Már éppen a kasszához toltam a kocsimat, amikor a sorok között égtelen sírásra és visítozásra lettem figyelmes. Egy 3 év körüli kislány csinált nagy balhét, és verte magát a földhöz. Sajna édesanyjának nem sikerült megnyugtatnia és lecsitítani a kicsit. Így a hisztije 3 perc alatt célt ért, és megkapta a hőn áhított tábla csokit a polcról. Gyakorló szülőként tudom, hogy mennyire nehéz az ilyen helyzetekben nyugodtnak maradni és helyesen cselekedni. Sokszor idő vagy türelem hiányában ez nem is sikerül. Ennek okán gondoltam, hogy megosztom a következő gondolataimat.

Ma másképpen kell nevelnünk, mint szüleinknek régebben kellett. Nincsen szó többé arról, hogy a gyermekeinket felelősségtudattal bíró sikeres felnőttekké tudjuk nevelni. Ehhez ők már túlságosan önállóak, a világ kinyílik számukra már egészen kis koruktól. Ehelyett meg kell elégednünk azzal, hogy kibontakoztatjuk a bennük rejlő képességeket. Minden gyermekben megvan a későbbi nagyságának a csírája. A szülők, azaz a mi dolgunk csupán az, hogy megadjuk a kellő támogatást ezeknek a csíráknak. Ez biztosítja, hogy hogy a gyermekek saját képességeinek megfelelően tudnak fejlődni. A múltban bevált nevelési módszerek ma már nem alkalmazhatóak. A mai gyermekek mások, mint mi voltunk. A mai gyerkőcök, az ifjú felnőttek erősebben kötődnek érzelmeikhez és magabiztosabbak, mint mi. Ez természetesen szorosan kapcsolódik felgyorsult világunk rohamos fejlődéséhez is. Ennek megfelelően az igényeik és szükségleteik is megváltoztak. Minden generációra igaz, hogy a múltból megörökölt problémákat igyekszik rövid úton megoldani. Eközben azonban újabb problémák keletkeznek. Minden területen kiigazításokra és finomhangolásra van szükség, ha sikeresen akarunk nevelni. Szülőkként most olyan problémákkal, nehézségekkel kell megküzdenünk a mindennapokban, amelyek az elmúlt 20-30 esztendőben halmozódtak fel. Arról van szó tulajdonképpen, hogy a félelmen alapuló nevelésről át kell térnünk a szereteten alapuló nevelésre.

John Gray mondja: A pozitív gyermeknevelés megköveteli, hogy a félelmen alapuló nevelésből térjünk át a szereteten alapuló nevelésre.

A pozitív gyermeknevelés azt jelenti, hogy gyermekeinket szeretettel akarjuk rávezetni a szükséges dolgok megtételére. Nem a büntetés és a megalázás, a szeretet elvesztése az eszköz, amellyel hatni akarunk. Noha ez így egészen ésszerűen hangzik, a valóságban azonban nem ilyen egyszerű. Ugyanis ez a nevelési technika a régi módszerekkel és beidegződésekkel való teljes szakítást jelent. Ez pedig egyik napról a másikra nem megy.

Ha te is szeretnél még a gyermekneveléssel kapcsolatban további hasznos és gyakorlatias tippeket kapni akkor gyere el, az októberi előadásomra.

Részletek hamarosan…