Mindannyiunk életében ott van a félelem, a stressz, ami normális, segít megvédeni magunkat a ránk leselkedő veszélyektől. Találkozunk valamivel, amit fenyegetésként azonosítunk. Testünk érzelmi memóriája, kiküldi a riasztást: „Küzdj vagy menekülj!”, majd pedig stresszhormonokkal – kortizollal és adrenalinnal – árasztja el a véráramot.

Minden egyéb életfunkció – beleértve az emésztést és a gondolkodást is – takarékra kerül. Szakértők szerint ez már az őskorban így volt. Amikor az ősember meglátta a mamutot, nem állt le gondolkozni, hogy mit tegyen vele, hanem tepert, amerre látott.

A félelem tehát önmagában véve nem negatív, hanem kifejezetten hasznos: felkészít a nagy erőfeszítést igénylő feladatokra. Kórossá akkor válik, amikor konkrét veszély nem leselkedik ránk, hanem valamilyen esemény bekövetkeztétől rettegünk, és a stresszhormonok tartósan ottmaradnak a szervezetünkben; felborítják érzelmi egyensúlyunkat és tönkre teszik egészségünket.

Nem kerülni kell tehát a félelem érzését, hanem meg kell tanulni kezelni, és a saját hasznunkra fordítani.  A szőnyeg alá söprés ideig-óráig működik csupán. Rengeteg olyan emberrel találkozom, aki már évek óta tudta, hogy baj van például a szakmai pályafutásával, és mégsem tett semmit. A párkapcsolatában a társ lelépett, őt pedig “meglepetés szerűen” érte a szakítás, pedig mélyen legbelül sejtette ő, hogy  baj van. Ugyanakkor nem tett semmit, mert szóba hozni jellembéli vagy egyéb problémákat egy látszólag minden rendben van szituációban,  egészen egyszerűen félelmetes.

Íme pár ötlet arra, hogy miként lehet kezelni ezeket a “démonizált” helyzeteket:

Nézz szembe a belső félelmeiddel.

A félelem, aggodalom, nyugtalanság – érzését meg lehet szokni. Rendszeresen kényszerítsd magad arra, hogy kilépj a komfortzónából, és akkor egy idő múlva már nem lesz annyira rossz érzés, mert megemelkedik az ingerküszöböd. A lényeg az, hogy csináld minél többször, amitől félsz.

Azonosítsd be a gátjaid.

Határozd meg pontosan, hogy mitől tartasz. A legrosszabbak a megfoghatatlan félelmek. Vegyél egy papírt és konkrétan határozd meg félelmeid kiváltó okát. Azt fogod tapasztalni, hogy általában egy, maximum három ilyen ok van. Ha ezt megteszed, az már önmagában le fog nyugtatni.

Tudatosítsd magadban, hogy a félelem legtöbbször csak a te gondolataid negatív kivetülése.

Ha konkrét veszély van, azt általában lehet tudni – lelépek a járdáról és száguld felém egy autó -, de a legtöbb félelem a gondolatainkból származik. Félünk az anyagi problémáktól, a betegségtől, a kudarcoktól.

Amikor elfog az aggódás, valld be a félelmedet; hozd a napvilágra, mert akkor kiderülhet, hogy csak a képzelet szüleménye. Aztán tedd fel magadnak a kérdést: „Mi a legrosszabb dolog, ami megtörténhet?”, és kezdj el dolgozni azon, hogy a legrosszabb ne történhessen meg.

Sajátítsd el másoktól a hatékony kezelési módszereiket.

Mindenki fél valamitől, de vannak, aki hatékonyan tudják ezt kezelni. Kérdezz meg másokat, hogy ők hogyan csinálják, olvass sikertörténeteket, szerezz inspirációt abból, ahogy mások kezelték a hasonló szituációkat. Már az is megnyugtató érzés, hogy tudjuk: van megoldás.

Készíts akciótervet a megoldására.

Először határozd meg a problémát, és tűzd ki célként a megoldását. Utána írd fel a megoldási ötleteidet, majd ezekből válaszd ki a legjobb megvalósítási stratégiákat.

Ezután dolgozz ki egy tervet, hozzá mérőszámokat, amikből egyértelműen fogod tudni, hogy megvalósultak-e. Ha ez mind megvan, akkor kezdj el dolgozni a terveden, és a félelmeid el fognak tűnni, akár a reggeli köd. Ne agyalj túl sokat, vágj bele, és csináld!