Büntetés kontra megszorító intézkedés - Pinczés Gábor coaching

A minap az oviból hazafelé jövet elkaptam egy mondatot. Az egyik szülő panaszolta a másiknak, hogy  „ő már nem tud milyen büntetést kitalálni a gyereknek”. Minden nap tesz valami rossz fát a tűzre, és a büntetés nem használ.

Ezen elgondolkodva a következőket szeretném leírni és megosztani veled, kedves olvasóm:

A pozitív gyermeknevelésbe nem fér bele a büntetés használata. Írja ezt sok könyv és cikk.

Én azonban úgy gondolom, hogy időnként szükség van bizonyos megszorításokra. Ha például az én 5 és 3 éves gyerkőceimet veszem alapul, akkor ők előszeretettel ugrálnak a nappali heverőjén.  Nyilván veszélyes dolog ez, és nem is engedem meg nekik. Éppen ezért azt a rendszabályt vezettük be, hogy ha a nappaliban játszani szeretnének, akkor azt csak a szőnyegen tehetik és nincs ugrálás.

Amikor egy ilyen megszorítást közlünk a gyermekünkkel akkor egyúttal azt is tudathatjuk vele, velük, hogy ez a megszorítás nem kell, hogy örök időkre szóljon. Például: „Ha megígéritek, hogy nem fogtok ugrálni a heverőn, és ezt be is tartjátok, akkor egy idő után akár nélkülünk (apa és anya nélkül) is játszhatok majd a nappaliban.”

A lényeg, hogy jelen esetben szülőként nem büntetünk, hanem vezérfonalat adtunk a helyes viselkedéshez.

Bár nekem még van pár év addig, a gyermeknevelés kihívásokkal teli útján, de nézzünk meg egy tinédzserhez köthető példát is.

Ha például van egy 15-16 éves lányod vagy fiad és hétvégéken megengeded neki, hogy hajnali 1-ig maradjon ki a barátaival és ő rendszeres áthágja ezt a megállapodást és tovább marad ki, akkor sor kerülhet a megszorításra.

A kimenőt rövidebbre kell szabni, még pedig nem büntetésként kiróva, hanem azért, mert a gyermek egyszerűen még nem elég érett ahhoz, hogy ilyen sokáig kimaradjon. Ha nem érzi eléggé felelősnek magát azért, hogy betartsa az engedélyezett kimenőidőt, akkor nem érdemli meg azt.

Már a megszorítás előtt lehet, hogy megbocsátunk a késésekért, ennek ellenére azonban „jóvátételt”kell kérni.

Mondjuk neki a következőket:

“Tudom, hogy tudod meddig tart a kimenőd és azt is megértem, hogy bizonyos dolgok miatt elfelejtetted. Erről már többször beszélgettünk, te is emlékszel rá. Tudom, hogy nem rosszak a szándékaid, de túl nagy szabadságot adtam neked. Ezentúl éjfél lesz a határidő, amikorra haza kell érned. Ha ezt rendszeresen be fogod tartani akkor megbeszélhetjük, hogy fél 1 legyen belőle. Ha pedig ez is menni fog hosszabb távon, akkor akár az 1 óra is visszaállítható lesz majd.”

Aki eddig a büntetést alkalmazta mint módszert, de mostanra már nem ér célt vele, akkor adjon egy esélyt a megszorítás módszerének is.

Egy próbát mindenképp megér! Veszíteni nem lehet, viszont sokat nyerni igen.

 

Ha téged is érint a téma és érdekel a pozitív gyermeknevelés akkor kérlek olvasd a leveleim mert hamarosan jövök még több hasznos infóval.