Azt már jó régóta tudjuk, hogy a legtöbb betegség lelki eredetű, és legtöbbször stressz váltja ki. A 21-ik században ez különösen igaz. Felgyorsult világunk ontja magából az újabb és újabb betegségeket. Ezek legtöbbje ma már minden bizonnyal pszichés eredetű. A stressz az irigység, és a félelem a betegségek legfőbb oka. Itt olvasható egy érdekes cikk a témában.

Mégis miért van akkor az, hogy az emberek 80-90%-a hajt, nyom, kerget valamit???
Ezt még meg kell csináljam. Azt még el kell érjem, majd ha… és utána tényleg, de tényleg leállok már. A leállás pedig sosem jön el, legalábbis szabad akaratukból nem.
Röpülnek az évek, nem figyelnek az intő jelekre és egyszer csak a testük szól, hogy ennyi volt. Feladja a szolgálatot és kezdődnek az orvoshoz járós évek, évtizedek, továbbá gyógyszerek hada.

Tényleg meg kell várnunk, hogy a sok hajtás után a testünk, vagy az orvos jelezzen, hogy most már le kell állnunk, különben gyorsan jönni fog a vég?
Valóban ennyiből állna az élet? Fiatal felnőttként belevágunk a munkába, 40 év hajtás és stressz, aztán meglátjuk a végén mennyi marad még, a megérdemelt pihenésre?

Azt gondolom, hogy nem. Nem ezért érkeztünk a földre, hogy küzdjünk, szenvedjünk és hajtsunk napról, napra. Robotoljunk, aztán évente maximum 1 hetet vagy 10 napot pihenünk.

Igenis lehet másképp csinálni.

A nagy kérdés a hogyan, ugye? Kellő tudatossággal és odafigyeléssel. Ez a rövid válaszom.

A hosszú pedig az, hogy ne a csordaszellemet követve csináljuk a dolgainkat. Ne engedjük magunkat sodródni az árral. Ne a híreket és reklámokat faljuk. Ne a szomszéd vagy a sógor legyen a követendő minta. Ezek mind-mind egy irányba hajtanak minket. Az pedig a fentebb már ecsetelt rossz irány.

Ép testben ép lélek! Szól a mondás. Én ezt most itt megfordítanám. Azt mondom, hogy ép lélek nélkül, nincs ép test.

Lelki egészségünk védelme nagyon fontos. Szavakkal pontosan nem is tudom jól leírni fontosságát. Szeretnék egy rövid történetet megosztani annak érdekében, hogy jelentőségét át tudjam adni:

Tréneri munkám során egyszer találkoztam egy hölggyel, aki fél szemére vak volt. Bemutatkozásában elmondta, hogy körülbelül 10 éve történt, hogy megvakult. Minden orvos, akinél járt, a stresszre és a munkahelyére vezette vissza az eredetét a bajnak. A mai napig ugyanott dolgozik, holott teljesen biztosan tudja és állítja, hogy a fél szeme világát a munkahelyi stressz (persze sok-sok év alatt) okozta baj vette el.

Miért hagyjuk mégis magunkat sodródni az árral?

Azt mondom, hogy ne tegyük! Figyeljünk oda magunkra és az első intő jeleknél szálljunk ki a mókuskerékből.

Szálljunk ki mi magunk, mielőtt az orvosunk nem szól, hogy most azonnal ki kell szállni.

Mit is tudunk tenni pontosan lelki egészségünk védelmében?

Azt gondolom, hogy egy egyensúlyi állapotra kell törekedni minden áron. Család, munka, barátok, egészség egyensúlyára. Ha nagyon eltolódunk a munka irányába annak bizony a család és barátok látják a kárát. Egy idő után pedig testünk is megszenvedi a nagy hajtást és jelezni fog valamilyen módon. Általában egy betegség kialakulásán át.

Az idő az egyetlen dolog, amit nem tudunk megállítani, tartalékolni. Minden egyes nappal öregebbek leszünk. Fontos, hogy mindig emlékeztessük magunkat, hogy nem élünk örökké és nem vagyunk sérthetetlenek. Legyünk bölcsebbek és megfontoltabbak is minden egyes nappal.

Az egyensúly megteremtése érdekében szükségünk lesz erős miértekre:

Miért is lassítok le? – Mert szeretnék az unokám esküvőjén táncolni.

Miért nem vállalom be azt a következő kiküldetést? – Mert a család az első.

Miért is hagyom abba a napi 12-14 órás munkanapokat?- Mert szeretnék hosszú és egészséges életet élni.

Miért teszek meg mindent azért, hogy kisebb legyen a stressz szintem? – Mert nem akarok 44 évesen stroke-ot kapni a nagy nyomás és hajtás miatt.

Íme egy fontos gondolat az agyvérzés lelki okairól:

„Minden olyan dolog, tényező, gondolat, érzelem, ami gátolja és megakadályozza valakinek a teljes életet, az rombol. Ha túl nagy a kontraszt a valós és a vágyott dolgok között, annál nagyobb az esélye, hogy testi szinten is tünetet, azaz betegséget mutat.”

– Gyetvai Viktória mentálhigiénés szakember

 

Ezért is javaslom mindenkinek, hogy legyen egy, de inkább több nagyon erős miértünk. Miért figyelünk most oda magunkra. Miért veszünk vissza a tempóból.

Legyünk egyensúlyban, tegyünk a lelki egészségünkért!

Egy életünk van, hozzunk ki belőle annyit amennyit megérdemlünk!