Nem baj, ha gyermekeink különböznek! - Pinczés Gábor coaching

Két gyermekes szülőként sokszor teszem fel a következő kérdést magamban…

“Valami baj van a gyermekemmel?”

Tulajdonképpen elég gyakran nem is kérdezem, hanem inkább állítom magamban. Ez így természetesen nem valós, csupán emlékeztetnem kell magamat arra, hogy a maga nemében minden gyermek unikum. Ez többek között azt jelenti, a gyermekek egyáltalában nem felelnek meg a szülők elvárásainak.  Minden gyermeknek megvannak a maga sajátos jó és rossz tulajdonságai és megvannak a sajátos problémáik is.

Arra kell figyelmeztetni magam, hogy ne hasonlítsam össze az 5 éves kisfiamat az ovis társaival, vagy a 3 éves húgával. Nem vezet eredményre, hogy a bölcsis kislányokat összevetjük, hogy kinek mi megy jól már, kinek mi rosszul. Ettől még a gyermekünknek ugyanúgy meglesznek a sajátos igényei, szükségletei, hibái és természetesen az erényei is. Szülőként az a feladatunk, hogy felismerjük ezeket a különbözőségeket, és ennek megfelelően igyekezzünk támogatást, nevelést adni.

A gyermekekkel azt kell éreztetni, hogy nem baj, ha ő másképp rajzol, színez, fest, focizik, számol, vagy énekel. Teljesen normális, hogy Ő ilyen és Pont.

A gyermekem rossz és ezen változtatnom kell!” – megközelítés sosem vezet jó eredményre.

Ha a gyerkőc nem hajlandó az együttműködésre, mi szülők általában azt gondoljuk, hogy a gyermek rossz, vagy valami baj van vele. Viszont, ha már eleve számítunk arra, hogy a kisebbik gyerkőc teljesen más mint a nagyobb tesója, vagy bölcsis, ovis társai akkor nem fogunk rögtön a legrosszabbra gondolni.

A különbözőség nem jelent minőségi különbséget.

Mi szülők gyakran – és tévesen – azt hisszük, hogy csak mi tudjuk, hogy mi kell a gyermekünknek. Akár rá is erőltetjük akaratunkat a gyermekeinkre, pedig ez hibás nevelési megközelítés. Ez olyan, mintha egy almafát erőnek erejével körtefává igyekeznénk átnevelni.

John Gray nagysikerű (A gyermekek az égből jönnek) könyve szerint a gyermekek az égből jönnek. Ezért nem az a szülő feladata, hogy a gyermekek életpályáját határozzuk meg. Vagy a mi be nem teljesült álmainkat valósítsuk meg a gyerkőcök által. Nekünk „csak” az a feladatunk, hogy megteremtsük a támogatói légkört és táptalajt, ami a gyermekekben rejtőző csirák kifejlődéséhez szükséges.

Amennyiben sikerül ennek mentén haladnunk és nevelnünk, akkor később örömmel fogjuk látni, hogy gyermekeink elég energiát, önbizalmat és kitartást nyernek ahhoz, hogy megvalósítsák saját álmaikat.